A Hévízi tó mint geológiai ritkaság

Leírás:

Fokozottan védett a forrásbarlang és a tó. Az 1975-ben felfedezett, nagyméretű barlangban több hideg- és meleg vizes forrás karsztvize keveredik össze egymással. Innen a kevert gyógyvíz egy szűk folyosón halad tovább, majd egyenletes, 38,5 °C-os hőmérsékleten jut a forrásbarlangból a gyógytóba. A forrásbarlang helyzeténél fogva csak szigorú előírások betartásával, a kezelő és az illetékes természetvédelmi hatóság engedélyével, a barlangi merülés szabályainak betartásával látogatható. A tó élővilága a víz hőmérsékletéből és sajátos összetételéből adódóan egyedi. A víz és iszap mikroorganizmusai nagyban hozzájárulnak a tó gyógyító erejéhez. A kénbaktériumok ként vonnak ki a vízből, más baktériumtörzsek pedig a tőzeg lebontásában és a gyógyiszap kialakításában játszanak fontos szerepet. A világon egyedül itt fordul elő a Micromonospora heviziensis mely erőteljes fehérje- és cellulózbontó. Az élővilág változatosságát jelzi, hogy néhány növényfaj csak itt lelhető fel Magyarországon, sőt Európában. Az ernyedt, lebegő érzés a vízben, a ringatózó lótuszok és a fák zöldellő lombkoronája nyugtatja az idegrendszert, s együttesen a gyógyulás pszichikai elemét jelentik. Télen a kicsapódó gőzből párasapka képződik a tó felszínén, ami gátolja a víz lehűlését, ugyanakkor egy természetes inhalatorium alakul ki. A levegőbe távozó kén-hidrogén és rádiumemanáció belélegezve gyógyhatást eredményez.